Jelenlegi hely

LÉLEK-KUCKÓ - Kamaszkor vagy komiszkor? – 1. rész

Egy nagyon meghatározó és kritikus időszakba szeretnék betekintést nyújtani, mely mindenkit érint: fiatalt, felnőttet, szülőt, tanárt egyaránt. Van akinél viharosan zajlik le, van akinél szélcsendesen, de mindenképp eljön az életünkben ez a periódus.

Egy neves pszichológus, Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődésmodelljét venném alapul. Ő különböztetett meg normatív és akcidentális (esetleges) kríziseket. Az előbbibe tartozik az adoleszcencia, maga a pubertás, amely az emberi fejlődés során mindenkivel lezajlik. Emiatt normatív, mert az élet normális rendje szerint történik meg.

Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a krízis szót gyakran válság helyzetekre használjuk, de a görög szó jelentése az, hogy DÖNTÉS. Döntés, hogy merre megyünk tovább a problémahelyzetből kifelé, vagy pedig egyre beljebb csúszunk a gödörbe.

Érdemes úgy tekintenünk az adott krízishelyzetre, hogy számunkra egy fejlődési lehetőséget tartogat, mert annak ellenére, hogy eleinte negatívan éljük meg, de ha kihívásként, megoldandó feladatként állunk hozzá, akkor kiderül, hogy mennyi tartalék energia van bennünk, és bővül a probléma-megoldási repertoárunk.

Visszatérve Eriksonra: 8 szakaszra osztotta az emberi fejlődésmenetet életkorok szerint, melyek törvényszerűen bekövetkeznek az egyén életében.

Ilyen időszak pl. a csecsemőkor, kisgyermekkor, óvodáskor, iskoláskor, és így tovább. Minden egyes lépcsőfoknak megvan a maga feladata, melyek megoldása több kimenetelű lehet: vagy sikerül beteljesíteni az elérendő célt vagy pedig a negatív aspektus valósul meg.

Az 5. szakasz maga a serdülőkor, mely általánosságban véve a 15-18 éves életkorra tehető, de egyes nézetek szerint már a 20-as évek közepére, a továbbtanulás időszakára is kitolódik.

A fiatal szervezetben különböző változások mennek végbe: biológiailag nagy mértékben átalakulnak a testarányok, megindul a nemi hormonok termelődése, kialakul a másodlagos nemi jelleg. Továbbá úgy tartják, hogy a serdülőkorban rendelkezünk a legtöbb neuronnal (idegsejttel), így nagyon fogékonyak és tanulékonyak vagyunk.

Pszichésen az érzelmek és a hangulat ingadozása jellemző, és az önértékelés, az önbizalom mértéke válik kérdésessé.

Intellektuálisan a fantáziaműködés és a kreativitás dolgozik erőteljesen a fiatalban.

A pubertáskor legfőbb feladatai:

  • felnőtt identitás (önazonosság) kialakítása
  • nemi identitás (szexuális azonosságtudat) elérése
  • szülőkről való fizikai és érzelmi leválás
  • párválasztás
  • pályaválasztás

Legfőbb kérdések, melyek a tinédzsert foglalkoztatják: "Ki vagyok én? Milyen legyek? Hová tartok? Mi a célom?"

Erikson meghatározása szerint az identitás „a személyes azonosság és folyamatosság szubjektív érzésének megléte, amely a közös világkép azonosságával és folyamatosságával függ szorosan össze”. Vagyis az egyén másokhoz viszonyítja magát és próbálja a különböző értékeket egységbe szervezni.

Normális fejlődésmenet esetén sikerül meghatározni önmagát, megtalálni a szerepét, elhelyezkednie a világban. A negatív kimenetele szerint pedig az egyén összezavarodik, hogy ki ő és hol a helye a világban. Ezt identitásdiffúziónak (az önazonosság keveredésének) nevezi az elméletalkotó.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 4 féle én-állapotot különböztet meg a szakirodalom:

1. reális én – saját magunkról alkotott tényleges kép
2. szubjektív én – saját magunk egyedi megélése
3. ideális én – amilyenek lenni szeretnénk
4. elvárt én – amilyennek a társadalom szeretne tudni bennünket

Az a szerencsés, ha ezek az én-állapotok közelítenek egymáshoz, mert ha túl nagy a távolság pl. a reális én és az ideális én között, akkor nagy szorongást élhet meg az egyén.

A serdülőknél ezek az „ének” nagyon eltérőek lehetnek. Tanács a szülőknek: abban nyújthatunk segítséget, ha támogatjuk gyermekünket, hogy minél reálisabb és pozitívabb képet tudjon kialakítani magáról. Ezt tehetjük megerősítésekkel, de figyeljünk arra, hogy a dicséret mögött mindig valós ok álljon, ne pedig egy mondvacsinált ürügy.


A fentebbi írás bevezetőként szolgált a serdülőkorról, de folyt. köv.!
Kicsit tudományos a hangvétele, pár szakkifejezéssel megtűzdelve, mellyel célom, hogy tanuljunk, bővítsük a tudástárunkat egy kis pszichológiával.

A 2. részben megemlítem a problematikus pszichés megnyilvánulásokat tinédzserkorban, hogy milyen intő jelekre figyeljünk oda a fiataloknál.
A 3. részben pedig gyakorlati tippeket, tanácsokat ismertetek, melyek segítenek a tinikkel való bánásmódban.


A viszont olvasásra!

Husvéti Noémi
tanácsadó szakpszichológus
noemi.husveti@gmail.com
+36 30 889 4969
http://pszicheger.webnode.hu/