- Az anyák, ha észreveszik, hogy csak négy szelet pite maradt a tányéron öt emberre, akkor azonnal közlik, hogy személy szerint ők sosem rajongtak a pitéért.
- Az anya azt is megérti, amit gyermeke nem mond ki.
- Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.
- Az egyhónapos csecsemőben, a húszéves fiatalemberben, a negyvenéves férfiben csak az anyja látja a királyfit.
- Az anya a tőke, a gyermek a kamat. A kamatból következtetünk a tőke nagyságára.
- Az egyetlen ember, aki valóban megért bennünket, az anya. (Carl Gustav Jung)
- Amikor az apa már feladja a reményt, az édesanya hite akkor kezdődik. (Kuckhoff)
- Abban a pillanatban, amikor a gyermek megszületik, megszületik az anya is. Soha nem létezett előtte. A nő létezett, de az anya még nem. Az anyaság valami teljesen új érzés. (Osho)
- Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani. (Szabó Magda)
- Az anya szeretete megoszlott a két kicsi között. – Nem! Nem igaz, hogy megoszlott! Az anya számtankönyvében nincs osztás és nincs kivonás, csak összeadás van és szorzás. (B. S. Aldrich)
- Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Pam Brown)
Ahány levél lengedez szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. (Móra Ferenc)
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
Messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín palástot kerített.
Ma is így úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekelnek,
Mert az édesanyám izent a köveknek,
Szíve ment eIőttem előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon.
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: miért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok királyfi,
úgy, hogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
Fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
Senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
Minden tavasszal rügy legtisztább volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna,
S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem úgyis kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
(Mécs László: A királyfi három bánata)
Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! (Dzsida Jenő)
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
