Minden nőnek van egy hercege, és minden férfinak egy hercegnője. Arra várunk, hogy megjelenjen. Amikor megjelenik a szerelem akkor ő az igazi érzése lebeg bennünk, és az összes álmunkban lévő tulajdonsággal felruházzuk őt, amivel csak lehetséges. Amikor csalódik valaki, akkor azzal intézi el, hogy nem ő volt az igazi. Keresi tovább a tökéletesen hozzá illő párt. Előfordul, hogy az első szerelmet hordozza valaki a szíve mélyén élete végéig...
Lehet ez máshogy? Ki lehet ezt kerülni? Meg lehet változtatni? Tudatossággal igen. Jó, ha különbséget teszünk a szerelmesnek lenni, és az egymást ismerni és szeretni között.
Olvastam egy kutatásról. 36 kérdésből álló listát dolgoztak ki. Két teljesen idegen férfit és nőt tettek össze. Megadott sorrendben kellett végigmenni a kérdéseken, melyek egyre intimebbek voltak. Azt tapasztalták, hogy ha őszintén válaszoltak rá, a végére nagyon szoros mély kapcsolat alakult ki közöttük. Tehát jó eséllyel egymásba szerettek.
Ismered-e a párodat valójában?
Nehezíti a megismerést, hogy azokat a dolgokat, amiket hiányosságnak tartunk magunkban, jól körbebástyázzuk, erős fegyverekkel védjük. Megküzdünk azért, hogy titokban maradjanak.
Elmondok egy megtörtént esetet. Férj többször sztorizott a katonaságról. Több története volt a konyháról is, amikor ott segédkezett. Mikor szüleinél tettek látogatást, édesapja többször csinált finom ételeket. Kérdésre, hogy segített-e már édesapjának elkészíteni valamit a konyhában, igen volt a válasz.
A feleség sokáig nem értette, ha valami nem sikerül a főzésnél, mért van kiakadva a férje… Első gyermekük születése előtt berendelték váratlanul a kórházba, és a házassági évfordulóról maradt finomságok a hűtőben romlottak. Csak meg kellett volna melegíteni, esetleg tojást sütni… A férj inkább elment enni a szüleihez. Teltek az évek. Megszületett második, majd harmadik kislányuk.
Aztán egy nap, a megismerkedésük után kb. 7 és fél évvel, minden készen volt a vacsorához, csak le kellett volna ütni a tojásokat, és ráönteni a lecsóra. Mindegyik gyerek éhes, álmos és nyűgös volt. A legkisebbet szoptatni kellett, és még valami mást is kellett intézni. Férj megint el kezdte a szokásos bírálatot a főzésről, meg arról, hogy miért nincs készen. A feleség választás elé állította: „Oké válassz mit csinálsz, szoptatsz, vagy leütöd a tojásokat és megsütöd a lecsót ami kb. 5 perc, azzal, hogy eszünk több minden megoldódik?!” Még talán volt egy két párbaj arról, hogy lehet a feleség olyan béna, hogy nem tudja most leütni a tojást. A feleség saját mondataival kezdett partnerének visszaválaszolni. A férfi lassan belátta, hogy neki kell a tojást leütnie, ezzel megspórol legalább fél óra cirkuszt (a gyerekektől). „Nem tudom, hogy kell leütni a tojást” hangzott el a szájából. Biztosítva róla, hogy ez a legjobb, hogy végre kimondta ezt, hátulról szóban irányítva, mit hogy tegyen, lenyugodott a légkör. Ekkor egy hatalmas áttörés történt. Azóta megtanult száraztésztát is kifőzni... A kritikáinak és kifogásainak száma lényegesen lecsökkent. Egyértelművé vált, hogy egy védekező mechanizmust sikerült lebontani ezen a területen.
Hány veszekedés alapja, az, hogy kisebbnek érezzük magunkat a másiknál, csak még magunknak sem valljuk be? Becsomagoljuk a „másiknak könnyebb, mint nekem”, „az milyen könnyű” csomagba.
Ismered önmagadat? Ki vagy te? Mi a legjobb neked? Ismered a szeretet öt nyelvét? Mikor vagy boldog? Ki mondja meg, hogy mi a jó neked? Ismered a párodat? Az ő szeretetnyelveit?… Hogyan kommunikálj a másikkal?
Rengeteg kérdés van, amit egy egy kapcsolatban személyenként körbe lehet járni. Ezzel mélyül az önismeret és az egymás megismerése is. A legjobb megoldás, ha időt szakítunk, leülünk beszélgetni. Otthon, vagy problémásabb esetben szakemberrel.
Kernné Mihácsi Melinda
Önismereti és Párkapcsolati Problémamegoldó Tréner
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
