Nem voltam mindig túlsúlyos.
Sőt! Az első munkahelyemen, alig 50 kilósan „szúnyog” volt a becenevem…
Fiatal lányként, suli mellett az életem része volt az „érobik” (ahogy szeretett nagymamám mondta mindig), aztán ahogy sokasodtak a kötelezettségek és tolódtak el a hangSÚLYok, jöttek fel a plusz kilók is:
- Levelezős főiskola + munka: 53 kg
- Hivatali ülőmunka + finom vacsik kettesben: 57 kg
- Magzatvédő vitaminos felkészülés az első babára: 61 kg
- Babavárások rendszeres kismama tornával, odafigyeléssel: 75/79 kg
- Gyerekek + munka + háztartás + no mozgás + észnélküli evés: 83 kg (eddig mértem...)
Magorral (a második fiammal) egyidőben született meg a Pécsimami, majd néhány hónappal később az országos Imami honlap hálózat.
Imádtam a gyerekeimet és a Pécsimamit/Imamit is, minden gondolatom és cselekvésem körülöttük forgott.
2012-ben a fiúkkal, illetve néhány Imamival az "Év anyavállalata" díjátadón
Aztán a szoptatással véget ért a szigorú tejmentes diétám (mindkét fiam tejfehérje allergiás volt), a monitor előtt töltött sok-sok óra viszont marad.
Semmit sem mozogtam, és ahogy a kisebbik is óvodába került, már utána sem kellett szaladgálnom egész nap. (Viszont olyan hévvel püföltem egész nap a billentyűzetet, hogy ha olimpiát rendeztek volna ujjtornából, esélyem lett volna az aranyéremre!)
És közben ettem. Finomakat. Édes után sósat. Sós után édeset. Ha valami sikerült: jutalomként. Ha valami gáz volt: stresszoldásként. Nem túl sokat, de csoda, hogy nem liszt és cukor folyt az ereimben.
Észre sem vettem, hogy a mérleg már több, mint 80 kilót mutat.
Furcsa testképzavarom volt: sokkal vékonyabbnak éreztem magam, mint valójában. A boltokban még mindig a 38-40-es gatyák után nyúltam, aztán elhessegettem a rossz gondolatokat, amikor a térdemig sem jöttek fel.
Amikor megvettem az első 46-os (jujjjj) nadrágot és a szeretteim is csak hümmögtek, ha szóba került a súlyom, jött a felismerés és a döbbenet. VALAMIT TENNI KELL!
EZ az a 46-os nadrág!
Hogy új egyenSÚLYt találok: olyat, amiben a munka és a család mellett ÉN is felférek valahogy a „libikókára”.
Arról lövésem sem volt, hogy 2 egyesület, 2 cég, 2 gyerek és a háztartás mellett hogyan fogom csinálni…
Próbáltam nem enni: nem ment. Pontosabban rövid ideig igen, de utána mindig még többet mutatott a mérleg. (Ezzel ugye nem mondtam újat?)
Futni utálok.
Próbáltam a barátnőmmel eljárni sportolni: három hét alatt összesen kétszer jutottunk el fitness terembe (hol egyikünk, hol másikunk gyereke lett beteg): fájó izomláz és kisebbségi érzés lett az eredmény, látva a szuper alakú lányok edzettségét.
Tanácstalan és elkeseredett voltam: AKKOR ÉN MÁR ÍGY MARADOK?
Aztán 2015 nyarán, váratlanul szembejött velem a „Gyerünk, Anyukám!”.
Megdobbant a szívem, éreztem, hogy közünk lesz egymáshoz!
„Találkoztunk” is: kipróbáltam néhány online tornát és tetszett. Jó volt a zene, kényelmes volt, hogy nem kell kimozdulnom otthonról és végre éreztem, hogy valahol a mélyben VANNAK IZMAIM! Minden porcikám mozgás után áhítozott!
De a körülmények közbeszóltak: akkor még csak valós idejű tornák voltak, és nekem mindig közbejött valami sürgős, vagy fontos az élő tornák fix időpontjában, így általában lekéstem a „randit”, amik egy idő után elmaradoztak.
A következő szűk másfél évben pici étkezési odafigyeléssel (búcsút mondtam a kenyérnek), és néhanapján, mindenféle youtube-os videókra végzett tornákkal lement egy tízes. Örültem, hogy ilyen pici változtatásnak is ekkora eredménye van, de 72 kilónál megállt a folyamat, nem tudtam, hogyan tovább. Pedig még messze volt a célom!
Aztán 2016 októberében újra a Gyerünk, Anyukám! mellé sodort az élet, a „kapcsolatunkban” igazi áttörést a FORMA-BONTÓ program hozott.
Azóta is együtt vagyunk… és én már régen éreztem ilyen jól magam a bőrömben!
Hogyan segített nekem a Gyerünk, Anyukám és a FORMA-BONTÓ program?
Nóri igent mondott, így elindulhatott a "Nyárra formában!" pályázat.
Szeretném, ha sok anyuka életébe hoznánk ezzel örömteli változást! A lehetőség itt van: a többi RAJTAD múlik!
A pályázatunkra való jelentkezés véget ért: látogatóink közül országszerte közel 150 anya döntött úgy, hogy belevág a FORMA-BONTÓ Programba és nyárra formába hozza magát! Ők május közepéig heti 6 nap, napi 30 perc igen intenzív tornánk vesznek részt... Nagyon drukkolunk nekik! A 6 hetes program után kiderül, hogy közülük kik nyerik el pályázatunk díjait.
Ha tetszik a cikk, oszd meg, hogy másoknak is segíthessünk vele!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges