Karácsonyi dilemmák – Hogyan, kinél ünnepeljünk?

Otthonról hoztuk

Hogyan ünneplünk? Mi legyen a menü? Kiket hívjunk meg? Kiket látogassunk meg? Hogyan terítünk? Mi a rituálé? Milyen díszek legyenek a karácsonyfán? Kinek vegyünk ajándékot? Mennyi pénzért? Hogyan változnak az igényeink, szükségleteink az évek során? És még sok kérdés....

Mindannyian érezzük, hogy milyen nehéz kifőzni a „hozott összetevőkből” a mindkettőnk számára értéket megjelenítő koreográfiát.

Ha ezen sikeresen túl vagyunk, akkor jön a következő fejezet: Ezt hogyan tudjuk beilleszteni származási családjaink rendjébe, vagyis mit szólnak ehhez a szüleink?

#Zoli családjában mindig együtt zajlott a szenteste a nagyszülőkkel, amíg még éltek. Természetes volt, hogy a család minden tagja együtt ünnepel. Nagy hangos, vidám, közös együttlétek, sok-sok finomsággal. Az sem volt soha kérdés, hogy ki legyen a házigazda, hiszen a családban egy nagynéni minden évben örömmel vállalta az együttlét megszervezését.

#Kati családjában a szenteste tabu volt, mindenki szigorúan szűk családi körben ünnepelt. Kati jól emlékszik az szűk család bensőséges intim együttléteire. Milyen jó is volt, amikor együtt volt apa, anya és a tesó. Mindenkire volt elég figyelem és idő. Náluk a karácsonyi menü kérdése sem volt központi téma. Legyen finom, gyorsan elkészíthető, amibe akár a gyerekek is be tudnak segíteni. Karácsony egy napja pedig családi kirándulásról szólt.

Beszéljétek meg!

• Kinél hogyan zajlott a családi karácsony?
• Hogyan éltétek meg a családi együttlétet?
• Mi volt nagyon jó?
• Mi volt, ami nehezebben működött?

Az a cél, hogy párként találjátok meg azt a formát és keretet, amiben elég jól tudjátok érezni magatokat. Ez néha nem egyszerű. Egy egészen egyszerű kérdésen is el tud csúszni.

Mi legyen a menü a Szentestén? Zoli és Kati boldog volt, hogy a menü kérdése olyan egyszerű, mert mindkét családban franciasaláta és sülthús volt az esti menü. Igen ám de arra nem gondoltak, hogy milyen komoly vita alakul ki közöttük azon, hogy a francia salátába lehet/kell-e almát kockázni?

Fogadjuk el egymás értékeit!

Aztán ott vannak a generációkat érintő kérdések is. Értékek kerülnek szembe értékekkel. Együtt a nagycsalád vagy szűk családi ünnep? Mindkettő mellett rengeteg érvet tudnánk sorolni. Nem is dolgunk eldönteni, mi a „jó”.

Tipikus elcsúszási lehetőség a másik értékeinek lekicsinylése, el nem fogadása. Pedig ez lenne az alap, hogy elfogadjuk a sokféle értéket, lehetőséget. Sőt ha elég nyitottak vagyunk, akár tanulhatunk is egymástól. Ehhez az a belső meggyőződésre is szükségünk lehet, ha egy család más másképp ünnepel, az nem rólunk szól. Az mindenkinek a magánügye.

Ha a pár egyik tagja mindig ragaszkodik a saját igazához, megoldásához: talán önértékelésének az alapja, hogy ő mindet jól csinál?

A pár másik tagja mindig alámegy a másik fél akaratának. Akkor fognak szeretni, elfogadni, ha alkalmazkodom? Megfelelésből mindent megteszek, amit várnak tőlem? Rossz hír, hogy ettől nem lesz jobb csak átmenetileg. Időzített bomba ez.

Kérdések:

• Aki állandóan alkalmazkodik miért teszi, amit tesz?
• Közben milyen érései vannak?
• Aki elvárja az alkalmazkodást miért teszi?
• Közben milyen érzései vannak?

Együtt legyen a nagycsalád vagy maradjunk szűk családi körben?

És akkor jön a származási családdal közös ünneplés kérdése. Ugyanazt a helyzetet különféle módon élhetjük meg. Az anyós karácsony előtt süt főz, már több héttel korábban. Közben azt is elvárja, hogy a fiatalok lelkes fogyasztói legyenek. Ő ezzel tudja kifejezni a szeretetét.

A meny számára a karácsony nem a nagy evésekről szól. Ők ilyenkor mindig a természetben kirándultak.

• Anyós visszautasítottnak érzi magát?
• A meny pedig el nem fogadottnak, leértékeltnek?

Pedig csak éppen másképp szeretik az ünneplést. Nagyvonalúság, ha valaki nem úgy csinálja, mint én, attól még az nagyon jó lehet. Fontos, hogy jól érezzék magukat a családtagok. Lehetünk bátrak és  nyitottak és kipróbálhatunk valami újat. Ez nem szólhat hatalmi játszmáról.

Ehhez érdemes tisztázni és szem előtt tartani szükségleteinket és vágyainkat. Ehhez elengedhetetlen, hogy néha mélyen magunkba nézzünk. Ha tudjuk, hogy mit és miért teszünk, akkor könnyebben megy az elfogadás, a változtatás. És nem árt „megtanulni” jól kommunikálni.

És ez most akkor kőbe van vésve?

Egy-egy életszakasz váltásakor érdemes ránézni, a közös dolgainkra. Minket szolgálnak a megbeszélt keretek, vagy mi szolgáljuk a kereteket?

Feladatok:

• Írjatok külön-külön egy listát arról, hogy hogyan szeretitek az ünneplést. Mikor érzed boldognak, szabadnak magad?
• Figyeljetek, arra, hogy elég konkrétak legyetek.
• Szervezzetek egy randit, ahogy meghitten, bensőségesen megosztjátok ezeket egymással.
• Empatizálj a másikkal és próbáld megérezni, megtudni, hogy egy egy gesztus mögött mi a valódi szükséglet, igény.

Kérdések:

• Nektek milyen értékek fontosak az ünneplés során?
• Mit tapasztaltatok, a párotok családjában mik a legfőbb értékek?
• Milyen jó gyakorlataitok vannak az érték különbségek kezelésében?

Szerző: Süttő Márta
mentálhigiénés szakember
www.suttomarta.hu

- Budapestimami -