Kevin Leman legújabb könyvében, a Péntekre új énben viszont egy olyan akciótervet vázol fel, amely abban segíthet minket, hogy jelenlegi elhatározásunk ne maradjon terméketlen. A Péntekre új én remek kis kézikönyv, amely könnyen emészthető, világos formában ötvözi a személyiségtípusok jellegzetességeit, a születési sor(s)rend által meghatározott szerepünket, illetve a Gary Chapman nevéhez fűződő szeretetnyelv-koncepciót. Arra bátorít minket, hogy gyengeségeink és hibáink felismerésével induljunk el az érett, felnőtt személyiséggé válás útján, hogy ennek köszönhetően rólunk is elmondhassák: "Azt hiszem, kezd borrá nemesedni a mustból." Kiindulási pontnak, sőt kulcsmomentumnak tekinti ebben a folyamatban a korábbi skatulyákból való kitörést, illetve azon hazugságaink felismerését, amelyekkel szüntelenül áltatjuk magunkat. Hiszen sokszor úgy elmerülünk a megszokások mocsarában, hogy észre sem vesszük, milyen régóta nem vettünk levegőt.
A szerző praktikus tanácsait kissé provokatív, ám rendkívül humoros stílusban tárja elénk. Az olvasás során meggyőződhetünk arról, hogy Lemanra valóban illik a legkisebb gyerekekre jellemző ötletesség és közvetlenség. Ebből adódóan elsősorban annak érdemes kezébe vennie a Péntekre új ént, aki vagy ismeri az író korábbi műveit, vagy hajlandó egyfajta "kompromisszumot" kötni. Az első mondattól kezdve ugyanis titkos megegyezés születik szerző és olvasó között: el kell fogadnunk, sőt valamennyire magunkévá kell tennünk Leman sajátos humorát és szókimondó stílusát. Ha ezen sikerül túljutnunk, akkor nagy élvezetet fog nyújtani a könyv: minden bizonnyal hasznosnak találjuk majd a tanácsokat, miközben egyáltalán nem fogunk megrökönyödni vagy meglepődni azon, hogy Leman kutyafajtákhoz hasonlítja a különböző személyiségtípusokat.
Az "új én" ötnapos akcióterve
Lássuk tehát napokra lebontva, mit kínál ez a különleges program!
1. nap: Hétfőn önmagunk vizsgálatát állítjuk a középpontba, igyekszünk felismerni a személyiségtípusunkat és a főbb jellemzőit. Vajon a cuki yorki (szangvinikus), a hatalmas dán dog (kolerikus), a kifinomult uszkár (melankolikus), avagy a hűséges ír szetter (flegmatikus) típusjegyeit viseljük magunkon?
2. nap: Kedden kicsit tágítjuk a horizontot, és a családban betöltött helyünket, szerepünket vesszük górcső alá, hiszen a személyiségtípusok leírják, hogy kik is vagyunk ma, a születési sorrend pedig segít megfejteni, hogyan váltunk ilyenné. Ezúttal azt gondoljuk végig, hogy elsőszülöttként, középső gyerekként, legkisebbként, illetve egykeként milyen személyiségjegyek jellemezhetnek bennünket.
3. nap: Szerdán még mélyebbre ásunk önmagunk megismerésében, és megvizsgáljuk mindazt, amit a gyerekkori emlékeinkből felszínre tudunk hozni. Ez segítségünkre lehet abban, hogy megértsük, hogyan alakult ki "privát logikánk", azaz miként szemléljük önmagunkat és a világot.
4. nap: Csütörtökön egy hosszabb kitérőt teszünk a kapcsolatok világába, amikor a szeretetnyelvünket térképezzük fel. Igyekszünk tudatosítani magunkban, hogy milyen módon – ajándékozás, minőségi idő, elismerő szavak, szívességek, testi érintés – tudjuk a szeretetet adni és fogadni. Ez előmozdíthatja önmagunk, illetve a másik fél megértését és elfogadását is.
5. nap: Péntekig tehát körbejártuk személyiségünk legfőbb jellemzőit, illetve szembenéztünk a hazugságokkal, amelyekkel eddig áltattuk magunkat. Már csak egyetlen dolgunk maradt: saját magunk terapeutájává kell válnunk! Az "új én" eléréséhez a következő tanácsot adja Leman: szembesítsük magunkat a múlttal, hogy aztán apró, kis léptekkel haladjunk előre a világosan megfogalmazott célig, miközben megengedjük magunknak a hibázás lehetőségét is.
Újonnan felfedezett eltökéltség
A könyv egyik legnagyobb érdeme, hogy rengeteg izgalmas kérdést vet fel, amelyeket kiváló példákkal színesít. Igazán érdekfeszítő a pszichológus szerző különböző eseteibe való betekintés, a hozzá szóló levelek olvasása, illetve a hírességek életéből kiragadott történetek elemzése is. Meg vagyok győződve róla, hogy sokak számára nélkülözhetetlen segítséget fog nyújtani ez a kötet, miközben azt is érdemes megemlíteni, hogy egyeseknél némi hiányérzet és kétely támadhat a különböző tipológiák – személyiségtípus, születési sorrend – olvasásakor. Leman maga is kitér erre a problémára, hiszen minden ember egyedi, akár egy hópehely, ezért a határok sem húzhatóak meg ilyen egyértelműen. (Egy nyolcgyermekes család ötödik gyermekeként én például nem tudtam teljes mértékben azonosulni a középső gyerek típusával.) Nem szabad azonban emiatt elkeserednünk, és legfőképpen ne hagyjuk abba az olvasást, ha nem tudjuk tökéletesen besorolni magunkat egyik kategóriába sem! A Péntekre új én ugyanis rengeteg hasznos és továbbgondolásra érdemes ötlettel ajándékoz meg minket, amelyeket nyugodtan magunkkal vihetünk lelki és szellemi batyunkban. Kevin Leman szerint a könyv legfőbb célja nem más, mint hogy "újonnan felfedezett eltökéltség" fűtse majd az olvasót, hogy azt az életet élje, amelyet igazán élni akar.
Győri Anna
Megjelent a Family magazin 2016/4. számában.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges