Jelenlegi hely

Anyukák és a kommentek karantén idején – most komolyan „csak” négy színárnyalatú gyurmátok van?

Egy hónapja van otthon a család apraja-nagyja, ha nem is karanténban, de elsősorban otthon, együtt…forever together. Bevallom én kicsit „csalok”, mert nem teljes karanténban vagyok a fiammal, a munkaidő egy részét az irodában, a másik felét otthon töltöm, a férjemmel felváltva.

Igazából „úri dolgom” van, mert egy darab 6 éves gyermekről kell gondoskodnom, nem pedig 1-2 éves totyogósokat kell lefoglalnom, nem kiskamaszoknak kell eljátszanom, hogy értem a matekpéldát, amit a tanárnő küldött, és végül, nem egy érettségiző gyerekben kell tartanom a lelket. - Adamik Zsanett írása.

Munka azért így is van bőven, pláne, ha az az egy szem gyermek örökmozgó, iskolába készül, és kurtán-furcsán félbeszakadt az óvodai felkészítése… plusz valahogy pótolni kell a gyerektársaságot, még akkor is, ha egészen biztos vagyok abban, hogy az életben nem tudok olyan jó bunkert építeni, mint az ő ovis kispajtásai.

A többletidő persze sok mindenre jó, például lehet a korábban  ̶e̶l̶s̶u̶n̶n̶y̶o̶g̶o̶t̶t̶  , idő hiányában elmaradt kézműveskedést, okosító feladatokat, kreatív időtöltést pótolni.

A közösségi oldalakon szerencsére sok szülőket (is) segítő csoport nyílt, amelyekben rengeteg szuper tipp, online előadás, koncert, ötlet, segítség gyűlik folyamatosan.

A temérdek kiváló tartalom mellett azonban megjelent az a jelenség, amelyre nem boldog nosztalgiával gondolok vissza, ha eszembe jut a GYES-es időszak:

Az anyukák online méricskélik és ítélik meg egymást

Ki mennyit foglalkozik a gyerekkel, mennyit engedi kütyüztetni, kiviszi-e a levegőre, nem viszi ki a levegőre, milyen mesét néz, mit olvas neki/vele, mit hajtogatnak, hogyan halad a leckében…

„ Nektek tényleg elég napi tíz perc gyakorlás?”

„Hát, te tudod, én biztos nem engedném, hogy ezt a mesét megnézze.”

„Tééényleg? Chipset? Nálunk csak répa szeletkéket kaphat, semmi mást.”

Az aktuális kedvencem az volt, amikor egy anyuka leszólta a másikat azért, mert szerinte gáz, hogy egy gyereknek „csak” négy színárnyalatú gyurmája van. Igen, ezt komolyan leírta így valaki.

Szó se róla, nemcsak online lehet tapasztalni azt, hogy sok anyuka nyíltan, vagy csak célozgatva minősíti a másik gyereknevelését/háztartását/ötleteit/ötleteinek hiányát/gondolkodását/párkapcsolatát/életvezetését…

Persze legyinthetnénk, hogy ezek csak kommentek, vadidegenek, nem kell velük foglalkozni, de aki valaha keveredett már szócsatába ilyen csoportokban, tudhatja, hogy mennyire tud fájni egy-egy ilyen megjegyzés…igen, akkor is, ha nincs semmilyen alapja, és tudjuk, hogy sosem fogunk találkozni az írójával.

A nők többségét alapvetően két dologban lehet nagyon könnyen elbizonytalanítani: a kinézetükben és az anyaságukban.

Most pedig, amikor mindannyian egy bizonytalan helyzetben vagyunk, amikor úgy érezzük, nagyon kevés dologban dönthetünk mi, és inkább döntenek felettünk, rólunk, mint velünk, pláne rosszul tudnak esni azok a kritikák, amelyek arról szólnak, hogy nem csinálunk valamit jól, sőt mi magunk nem vagyunk elég jók.

Ti, akik már kaptatok hideget-meleget különböző csoportokba, sose felejtsétek el, hogy egyedüli fokmérője a neveléseteknek az, ahogy a gyerekeitekkel egymáshoz fordultok. Más nem számít.

Tudatosítsuk magunkban, hogy ezek a kritikák inkább szólnak a másik ember állapotáról, mint rólunk, hiszen életünknek egy nüansznyi szeletébe lehet belelátni a közösségi oldalakon keresztül.

A másik oldalról pedig ebben a karanténos helyzetben „könnyű” a belső feszültséget átrakni valaki másra, egy ismeretlenre, legalább addig a pár percig sem minket esz a félelem attól, hogy mi lesz holnap, hogy hogyan fogunk helytállni otthon a gyerekekkel.

Akár megbántottak, akár te bántottál meg másokat, ne felejtsd el:

Ha úgy érzed, hogy nehéz letenned a félelmeidet, kimerültél lelki és fizikai értelemben is, kérj segítséget.

Kedves anyuka társaim bármilyen helyzetben vagytok is, sok gyerekkel, fél munkaidőben, segítséggel, vagy anélkül, fontos tudnunk, hogy a közösségi oldalak sokat segíthetnek a mindennapjainkban.

Használjuk őket arra amire valók: ötletadásra, bátorításra, támogatásra, ha kell hallgatásra, de ne pillanatnyi feszültségoldó bokszra.

Fontos, hogy figyeljünk egymásra, ebben a helyzetben talán fontosabb, mint valaha.
 

Adamik Zsanett

Szociális segítő szakember vagyok, a Hello Kudarc oldal létrehozója. Hiszek abban, hogy a velünk történt „rossz” dolgokból, kudarcokból ugyanannyit lehet tanulni, mint sikereinkből, ehhez viszont bátran szembe kell néznünk velük.

További írásaimat az alábbi linkeken találod: Facebook,  Honlap - Helló Kudarc,  Blog

 

 

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Kis vagy nagykamasz? Egyben tuti megegyeznek. Minden ciki, és a válaszuk nem tudom, ha a karácsonyi kívánságaikról faggatjuk őket.
Már látogatható a Vörsi Betlehem

Egy kicsi falu különleges látnivalója – Idén is látogatható a Vörsi Betlehem

Tudtad, hogy egy Balaton melletti kis faluban látható Közép-Európa legnagyobb betleheme? Idén 75. alkalommal építette fel Vörsön a falu apraja-nagyja Jézus születésének pillanatát megörökítő bibliai jelenetet, aminek csodájára járnak a világ minden részéről.
5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

Szülőnek lenni csodálatos és hálás feladat, ami ugyanakkor számos lemondással és kihívással együtt jár: miközben egy másik emberi lény szükségleteiről gondoskodunk, sokszor érezhetjük úgy, hogy nem jut idő saját magunkra. Ne felejtsük el azonban, hogy az énidőre mindenkinek szüksége van, olykor tehát egy kicsit törődjünk saját magunkkal is.
Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

A rászorulók támogatása nemcsak karácsonykor, hanem egész évben fontos, de az ünnepi időszak különösen jó lehetőséget teremt a segítésre. Hoztam pár ötletet, hogy milyen módokon tehetünk jót:
Ugrás az oldal tetejére