Nincs itthon zsivaj, nem bömböl a zene a kamaszlány szobájából, nincs visongás, mászkálás, nincs „nem akarlak zavarni, de…”, a szomszédok is elutaztak, tehát nyugalom van. Már nagyon hiányzott. Van idő olvasni, tervezni, gondolkodni.
A múltkor láttam, hogy több helyen szerveznek Csendkurzust, amire már hónapokkal előtte beteltek a helyek. Máshol elfoglalt üzletemberek kolostorba vonulnak, hogy távol a világtól, egy csendes cellában egy-két napot töltsenek. Úgy látszik, nagy az igény az elcsendesedésre, elvonulásra…
Miközben menekülünk a környezetünk zajai elől egy nyugodt helyre, a túl nagy csend egy idő után zavaró lesz, bekapcsoljuk a zenét, tv-t, rádiót, telefonálunk, nyomkodjuk valamelyik kütyünket, vagy tevékenykedünk, de miért kényelmetlen önmagunkkal találkozni?
„Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.” (Blaise Pascal)
A kutatások szerint az egyedül eltöltött idő ugyanolyan fontos, mint az emberi kapcsolatok. Már napi tíz perc is számít az agy regenerálódásához, a velünk történt dolgok átgondolásához, az érzelmeink tudatosításához. A csend további jótékony hatása, hogy csökkenti a stresszt és a feszültséget, növeli a kreativitást.
Milyen jó lenne nem csak a telefonunkat feltölteni naponta, hanem önmagunkat is! Ha megállunk egy kicsit és befelé figyelünk, meghalljuk a csend "hangját", a lélek üzenetét.
„Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak.” (Gyökössy Endre)
Ez a tanmese jól szemlélteti, miről is van szó:
Mire való a csönd?
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
– Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
– Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit – mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
– Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
– Saját arcunkat látjuk a kútban!
– Bizony, amíg zavartam a vizet – mondta a remete –, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.
Csendkurzus
Pannonhalmán – de más helyeken is – rendszeresen tartanak Csendkurzust. Ez igazából egy belső utazás, lelki feltöltődés, aminek középpontjában az önreflexió, önismeret és a szemlélődés áll.
A résztvevők megtanulnak a pörgés helyett megállni, hallgatni, gondolkodni, befelé figyelni, az itt és mostban jelen lenni, közben kérdéseket is feltesznek saját magunknak (ki vagyok? hova tartozom? merre haladok? mely értékeket követek?). Az elvonulás alatt nem lehet telefonálni, internetezni, beszélni. Naponta különböző feladatokat, olvasmányokat is kapnak, ezek is segítenek az elmélyülésben.
Ha nem jutunk el csendkurzusra, hogyan teremtsünk magunk körül csendet?
- Menjünk ki a természetbe, közeli parkba vagy erdőbe
- Vonuljunk el a teraszra, kertbe korán reggel vagy este, amikor egyedül lehetünk
- Álljunk ellen a vágynak, hogy minden szabad pillanatot zajjal töltsünk ki (pl. vezetés közben ne kapcsolj be semmit, ritkábban nézz a mobilodra)
- Kapcsoljuk ki/halkítsuk le a digitális zajt okozó hangforrásokat (rádiót, tv, számítógép, tablet, telefon)
- Keressünk csendes helyszíneket a környéken (múzeum, könyvtár, vízpart)
- Tervezzünk be rendszeresen offline időszakokat
- Olvassunk, meditáljunk, relaxáljunk, írjunk naplót
- A zajszűrő fejhallgató vagy a füldugó is hasznos eszköz
- Amikor alkalmunk van rá, élvezzük a csendet!
Keresd a csendet!
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges