„ÁLMUNK EGY ÖKO VENDÉGHÁZ”
Március 20-a a boldogság világnapja. Számotokra boldogságot hozott a falusi élet?
Igen! De az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak annyiban falusi élet a miénk, hogy kistelepülésen élünk, közel a városhoz. Mi nem tartunk állatokat, tyúkot, tehenet, nyulat – csak csodáljuk a szomszédainkat, akik közül többen megteszik, és élvezzük az ő munkájuk gyümölcsét: a házi tejet, túrót, joghurtot, tojást, kolbászt, kecskesajtot. A gyerekek persze szeretnek néha belekóstolni a gazdálkodásba – kicsit etetni, simogatni az állatokat, és főleg csapatban fogócskázni a szalmabálák tetején. Itthon pedig vagy sikerül rávenni őket a konyhakerti gyomlálásra, gyümölcsszedésre, fahordásra, kutyasétáltatásra, vagy nem.
Számunkra a falusi életmód inkább a szép, békés környezetet, és a közösséget jelenti. A kis létszámú, barátságos légkörű óvodát és iskolát, és a nagy baráti társaságot. Együtt járunk kirándulni a falu határában levő erdőbe vagy a szőlőhegybe, többnapos biciklitúrákra, vagy nyáron fürdeni, télen korcsolyázni a közeli tóhoz. Sokat járunk egymáshoz is, a gyerekeknek mindig van kivel bandázni. Otthon érezzük magunkat.
Eddig csupa fiúgyermeketek született. Miben jeleskednek a fiúk?
Mind az öten nagyon elevenek, mozgékonyak, és nagyon muzikálisak – ez már a piciknél is jól látszik. A tánc és a zene nálunk a mindennapok része, a gyerekek ovis koruk óta a helyi, nagyon színvonalas, országosan elismert Zselic Művészeti Iskolában néptáncolnak és zenélnek - citerán, brácsán, zongorán.
A színpad sem idegen tőlük – minket is láttak így többször, és ők is hamar felkerültek rá az iskolai néptánc révén – úgyhogy nem is álltak meg a Csiky Gergely Színház színpadáig, ahol Palkó kilenc évesen egész évadban Tündér Lalát játszott, majd tavaly a „Légy jó mindhalálig” musicalben szerepeltek Misivel, egy nagyszerű rendezésben – hét másik szennai (és tíz kaposvári) gyerek társaságában. Életre szóló élmény volt nekik és nekünk is.
Emellett sportolnak is: Misi és Marci egész komolyan fociznak, Palkó judózik. Vicces volt, hogy idén, az évente megrendezett „falufutáson” mindegyik korosztályban egy-egy Patak fiú győzött.
Az iskolában azonban más-más érdekli őket. Palkó a történelem szerelmese és nagyon jól ír, Misi a nyelvek iránt fogékony leginkább, Marci pedig matekból brillírozik.
Szerencsére, ahogy nőnek, egyre inkább sikerül rávenni őket, hogy segítsenek a háztartásban. A takarítást nem kedvelték meg, de főztek már önállóan húslevest,
túrógombócot, és volt, hogy tálcán hozták nekem ágyba a tejszínhabos kakaót. Ez a ritkább persze, és a rendrakásban is van hova fejlődni... Nagyon sokszor kaotikus a ház.
Milyen elvek mentén nevelitek őket? Mit adtok át nekik „hamuba sült pogácsaként”?
„A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak” – mondja Goethe. Erre törekszünk. Aztán a hétköznapokban vagy sikerül megvalósítani, vagy nem…
Szeretnénk, ha olyan felnőtt válna belőlük, aki tudja, mit akar, és nem kell keresgélnie a boldogságot, vagy az élet értelmét, mert naponta megéli a munkájában, tevékenységeiben és a családja körében.
Próbáljuk kitartásra ösztönözni őket, arra, hogy legyenek céljaik, amikért érdemes küzdeni –és tenni, mert az álmok nem maguktól valósulnak meg.
Reméljük, hogy mire felnőnek, bennük is tudatosul ez a szándék.
Persze, ezek a gondolatok csak ritkán fogalmazódnak meg így szavakba öntve. Egy-egy adott helyzet kapcsán azért szoktunk beszélgetni olyan fontos dolgokról, mint a szeretet, barátság, őszinteség, becsület. Hogy ne csak érezzék és gyakorolják, hanem tudják is, hogy ezek fontosak.
A mindennapokban egyszerűen csak élünk – szeretünk, vitatkozunk, fegyelmezünk, játszunk, mesélünk, tesszük a dolgunk.
A továbbiakban szó lesz még a Patak család céljairól, álmaikról, munkáikról, a mindennapjaikról és az Imami-ról a Nagycsaládosok Országos Egyesületének magazinjában, a NOE Levelek 281. áprilisi számában. Az interjú a 12-13. oldalon található: http://noe.hu/noe_magazin/2016/
forrás: noe.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
