Gere Anikó Mónika vagyok, három gyönyörű gyermek édesanyja. Hunor 14, Magor 8 éves, míg Iringó most múlt 3 éves. Párommal 27 éve - még középiskolás koromban - ismerkedtem meg, s immár 15 éve élünk együtt Szegeden. Életem első szakasza a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Putnokhoz kapcsolódik, ahol az általános iskolai tanulmányaimat végeztem, majd a tőle nem messze lévő Kazincbarcikán jártam középiskolába. Később művelődésszervező-kommunikáció szakos diplomát szereztem Jászberényben. Az így megszerzett tudással Budapesten, majd Szegeden dolgoztam.
Szerető nagycsaládban nőttem fel. Ez meghatározó volt az életemben: szüleim, nevelőim példamutató magatartása, a kis közösségek összetartó ereje segített abban, hogy olyan emberré váltam, amilyen most vagyok.
Mindig fontosnak tartottam a megbízhatóságot, az empátiát és a toleranciát, nyitott voltam mások problémáinak megértésére. Az önkéntes munkámmal folyamatosan arra törekszem, hogy lehetőségeim szerint segítsek másoknak.
1. Mit jelent számodra az önkéntesség?
Olyan tevékenységet, melyet egy jó ügy érdekében személyes akaratomból végezhetek. Munkálkodásom hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében.
Három önkéntes szervezetnél szorgoskodom. Tevékenységem civil szervezetek és állami intézmény keretein belül is megvalósul. Előnye számomra, hogy elősegíti a babavállalás után a társadalmi beilleszkedést, új kapcsolatrendszert építhetek ki vele. Olyan emberekkel lehetek együtt, akiknek az érdeklődési köre és gondolkodásmódja hasonló az enyémmel.
Az önkéntesség számomra azt jelenti, hogy segíthetek környezetünk és közösségünk jobbá tételében.
2. Milyen tevékenységekben veszel részt önkéntesként?
Gyógyító bohócdoktorként járjuk a kórházakat és beteg, sérült gyermekek fájdalmas gyógykezelését váltjuk fel nevetésre, vidámságra. Ezenkívül nélkülöző gyerekeknek gyűjtünk és osztunk élelmiszer- és ruhaadományokat. Az egészséges életmód népszerűsítésére számos programot szervezünk, példát mutatva ezzel az emberpalántáknak.
Szegedi Nemzeti Színház Önkéntesei
Gyermekkorom óta élvezettel kísérem figyelemmel a színház varázslatos világát. Ezért nem volt nehéz beilleszkedni azok közé az önkéntesek közé, akik hasonlóan éreznek, mint én. Mindig érdekelt, hogy mi játszódik a színfalak mögött. A színház lényegesen több, mint ami a színpadon látható. Magában foglal egy egész más világot, ami a néző szemének láthatatlan. A jelmezek- és a díszletek készítőitől a kellékesen át a jegyszedésig. Ahol szükség van ránk egy előadás előtt, alatt, ott segítünk!
Móra Ferenc Múzeum Önkéntes tárlatvezetői csoportja
Amikor Szegedre érkeztem középiskolás koromban, ez volt a legelső közművelődési intézmény, amit meglátogattam. Akkor álmomban sem gondoltam, hogy egyszer én még itt tárlatot fogok vezetni a látogatóknak. Minden tárlat más-más időbe repít el, mindegyik más művésszel, művészeti irányzattal ismertet meg. Szeretném ezt az élményt minél több embernek átadni. Célom, hogy a gyermekek ne csak „kényszerből” keressék fel a múzeumot, hanem örömmel jöjjenek, és ismerjék meg a múzeumpedagógusok segítségével a tárlatokat.
3. Hogyan tudod összeegyeztetni a családi életet az önkéntes munkáddal?
Anyukám mindig azt mondta: „Kislányom, ha valamit nagyon szeretnél, akkor arra szorítsd ki az időt az életedben”. Én így is teszek. Innen is, onnan is lecsípek egy kis időt, és így az önkéntesség megfér a család szentségével. Ezzel az önkéntes tevékenységi körrel szeretnék példát mutatni családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek és gyermekeimnek. Akik azóta, amióta én ezt a tevékenységet végzem, sokkal nyitottabbak lettek és lojálisabbak a nélkülöző, beteg emberek felé. Örömmel kísérnek el kulturális eseményekre.
4. Ki a példaképed?
Az én példaképem, akit feltétel nélkül szeretek és tisztelek, az Édesanyám.
Ő nem csak szülő, hanem barátnő, pszichológus, „szupernagyi” a gyermekeimnek. Bizalommal fordulhatok hozzá, bármilyen problémával. Segít a család körül, ápolja a lelkemet, sokat biztat, és támogat bármilyen munkába fogjak is. Felnőttként értettem meg: az ő példamutatásával sajátítottam el, hogyan lehet teljes életet élni három gyermek mellett.
5. Mi a legjobb gyermekkori emléked?
Nagyon sok gyermekkori emlékem van, amire szívesen gondolok vissza. Szüleim energiát nem kímélve mindig „programesővel” mutatták meg nekünk az élet szépségét. Mégis, ha a gyermekkoromra gondolok, akkor az az érzelmi biztonság és szeretet, kötődés jut eszembe, ami a mi családunkat jellemzi. Ahol jó élni, és ahová jó hazamenni.
6. Ha találkoznál gyermekkori önmagaddal, mit tanácsolna neki?
Mindennek eljön az ideje, nem kell fejjel menni a falnak.
7. Mit szeretnél feltétlenül átadni a gyerekeidnek?
Azt, hogy tudjanak szeretni, mutassák ki érzéseiket, hallgassanak a belső énre, ami mindenkiben ott van. Merjenek Önmaguk lenni minden helyzetben. Lelkileg legyenek boldogok, karrier- és anyagi szempontból függetlenek.
8. Mi jelenti a teljes kikapcsolódást?
Legfőképpen az, amikor - kisgyermekként két testvéremmel- édesanyámnál otthon vagyunk a szülői házban, most már persze gyermekinkkel és párjainkkal. Tartalmasan töltjük együtt az időt: kirándulunk, ünnepelünk, főzőcskézünk, eszünk-iszunk, jókat nevetünk, beszélgetünk.
9. Kinek és miért vagy hálás?
Természetesen szüleimnek, testvéreimnek, gyermekeimnek, páromnak, barátaimnak. A biztatásért, az elismerő szavakért, a segítségért bármilyen formában is.
10. Legnagyobb sikerednek mit tartasz?
Mindig azt gondoltam, hogy a munka a legnagyobb kihívás az életben, de amióta gyermekeim vannak, rá kellett jönnöm, hogy számomra a legnagyobb siker és elismerés az, hogy az ő kis életük rendben van. Csak remélni tudom, hogy felnőtt korukban is a segítségükre lehetek majd.
11. Mit tettél annak érdekében, hogy eljuss idáig, ahol most vagy?
Legfontosabbnak azt tartom, hogy mertem mindig előre lépni, ha az élet megkívánta. Hálás vagyok azért, hogy már középiskolás koromban is tanulhattam művelődésszervezést, illetve a főiskolán betekintést nyerhettem a gyermekek tanításának, nevelésének rejtelmeibe. Mindezeken túl még a három gyermekem mellett is képes voltam tanulni, akár éjszaka is, hogy elérjem céljaimat. Befogadó és érdeklődő vagyok az újdonságok iránt, szeretek csapatban dolgozni, egy célért hajtani másokkal.
12. Van olyan álmod, amit még szeretnél megvalósítani?
Újra visszakacsintani a divat világába. Főiskolai tanulmányaim után Budapesten, Körtvély Adrienne divattervező mellett dolgozhattam. Egy különleges világ tárult elém akkor: tele újdonságokkal, kreatív, alkotó emberekkel. Azóta is vallom a divat művészet. Eleganciát, stílust ad, hozzásegít az önkifejezéshez.
13. Mi a kedvenc szegedi helyed?
A Móra Ferenc Múzeum és annak környéke a Tisza-parttal. Ott érzem Szeged szellemiségét leginkább.
14. Mit változtatnál meg a városban?
Sajnálom, hogy egyre több gyönyörű régi épületet bontanak le, és helyére irodaházak, lakóparkok épülnek.
15. Milyen szuperképességet választanál magadnak? Miért pont azt?
A rohanó időt állítnám meg, hogy több időt tudjak együtt tölteni családommal, gyermekeimmel, barátaimmal, munkámmal…
+1 Fejezd be a mondatot: Ha lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, hogy...
megértsék az emberek, mennyire fontos az önkéntesség. Sokkal többet tudunk tenni, ha akarunk is!
Nézzünk körül környezetünkben, és kétlem, hogy ne találnánk rászorulókat, akiknek valós segítséget nyújthatunk. Az sem baj, ha nincs erre kifejezetten pénzünk, másképp is jótékonykodhatunk. Ajánljuk fel adónk 1%-át nonprofit szervezeteknek, ami a működésüket segíti elő. Néha azonban elég egy jó szó, kisebb cselekedet a lakókörnyezetünkön belül is. Ha a munkánk nem engedi meg, hogy azzal foglalkozzunk, amit szeretünk, akkor csatlakozzunk olyan önkéntes körhöz, akik az adott érdeklődési területen mozognak. Ezzel magunknak is örömet tudunk szerezni.
Szerző: Dr. Regősné Oláh Zsanett
Ha tetszett, mutasd meg barátaidnak, ismerőseidnek. Megosztásokat is köszönjük.
Köszönjük, hogy ajánlod a Szegedimamit!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
