Iskola / ovikezdés

Nemcsak sok pénzzel lehet! Kis költséggel, sok ötlettel és egy kis összefogással akár szebbé és izgalmasabbá is varázsolhatjuk az iskolák udvarait. Régen ez olyan könnyen ment, a szülők összefogtak, hogy kötelező volt-e vagy maguktól vállalták, azt már nem tudom, hisz gyerekként ezt mi nem érzékeltük, de az az egy biztos volt, hogy az én szüleim még fákat, virágokat ültettek, padokat és kerítést festettek a sulink udvarán.

Versmondó versenyre mindig nagy dilemma, hogy milyen verset keressünk gyermekünknek. Próbáltunk összegyűjteni nektek, klasszikus és modern, de mégis vicces, könnyed, jó pofa verseket, amik jól szavalhatóak, válogassatok kedvetekre:

Lassan itt van az új tanév, számtalan kisdiák számára most kezdődik az iskola, a még apróbbaknak az óvoda. Az intézményesítéssel és a nők munkába állásával általánossá vált, hogy a gyermekeknek az óvodában, iskolában, a felnőtteknek a munkahelyen van a „helyük”.  A régi családmodell, mely szerint anyuka otthon marad a csemetékkel és neveli, terelgeti,  mitöbb oktatja őket, elavultnak látszik. Vagy mégsem?

A változás mindenki életében izgalmat jelent. Örömteli várakozást, vagy az újtól, az ismeretlentől való szorongást, esetleg félelmet. Nincs ez másként gyermekeink életében sem.

Sokakban merült fel a kérdés az ingyenes gyermekétkeztetéssel kapcsolatos cikkünk után, hogy jó-jó, de az iskolás gyermekemmel mi a helyzet? A kérdés jogos. Ez a cikkünk Nekik szól.

Kisfiam ugyan csak jövőre lesz iskolás, viszont eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha most szeptemberben kezdene.

Mérnök, sofőr, orvos, informatikus, CNC esztergályos, könyvelő, pék, szakács, ápoló, festő, kőműves, értékesítő, autószerelő, bolti eladó – egy közös pont ezekben a szakmákban biztosan van, mégpedig, hogy hiány van belőlük Magyarországon. Logikusnak tűnik, olyan szakmát ajánlani gyerekünknek, amiből hiány van, de honnan tudhatjuk azt, hogy, amiből most hiány van, az tíz év múlva nem lesz-e túltelített? Kommunikációval, általános marketinggel, adminisztrációval kapcsolatos szakterületbe már nem igazán érdemes belevágni - mondja a szakember.

Az a pillanat, amikor elindulunk az iskola felé, és beíratjuk a gyerkőcöt, az valaminek a kezdetét jelenti. De ezzel együtt véget is ér lassan egy korszak mindannyiunk életében, és kitárul egy új világ kapuja, melyet izgalommal és - valljuk be - némi félelemmel várunk. Körbejártuk az iskolákat, tájékozódtunk mindenről, amiről csak lehetett. Talán csak az okoz némi feszültséget, hogy felveszik-e a gyereket, mert több iskolában óriási a túljelentkezés. Azért, hogy megkíméljük magunkat további idegeskedéstől, hasznos, ha a beiratkozásról is pontos információink vannak.

Az óvodában szülői értekezleten előkerült az egyik általában nagy vitákat kiváltó téma: Készítik-e a gyerekeket az iskolára az óvodában? Oldanak-e meg feladatlapokat, kapnak-e foglalkozás keretében írásos feladatokat a gyerekek? 

Természetesen nálunk is vélemények és ellenvélemények (és persze határozott állásponttal rendelkező anyukák :) feszültek egymásnak. 

Az iskolaérettség kérdése ebben az időszakban fokozott figyelmet kap a nagycsoportos óvodás gyermekek szülei és pedagógusai körében egyaránt.

Nem, most nem azokhoz szólok, akiknek tökéletes gyerekük, gyerekeik vannak. Sokkal inkább azokhoz, akiknek a maguk tökéletlenségében gyönyörű és imádni való kölkeik vannak. Azokhoz, akik úgy érzik, néha falra másznak a csemetéktől, és azokhoz is, akik most, hogy megvan a félévi bizi, kissé tanácstalanul állnak, széttárt karokkal. Most mi a… csináljak ezzel a gyerekkel?

Elment a Mikulás és a Jézuska, megszorongattuk a kismalac farkát, csináltunk mini-tűzijátékot, volt mindenkinek BUÉK meg persze-persze a lencsefőzelék tök jó, de végül csak én ettem belőle. Szerencsére a hosszabb szünet nem zavarta össze a család óvodaköteles tagját. Vasárnap mondtam, hogy holnap ismét van ovi, ő meg nyugtázta, hogy oké. Ennyi. Imádom, amikor ilyen könnyen mennek a dolgok.