Apavilág

Kitaláltad és leszervezted a tuti, az egyetlen, a legjobb és legtökéletesebb Valentin napot a feleségednek? De már most látszik, hogy anyósod húzza a szemöldökét, hogy a gyerek(ek)re kell vigyáznia? Ráadásul úgy fest, hogy a gyerkőc köhögése se fog elmúlni? Akkor ne azon duzzogj, hogy csődbe megy a Nagy Terv! Egy kis kreativitással ne csak egy napra koncentrálj, hanem változtasd mindkettőtöknek az egész februári hónapot a Szerelmesek Havává!

Apák napja... úgyanúgy késztetést érzünk, hogy meglepjük valamivel apát, mint májusban érezhette ő Anyák napján. Előfordulhat, hogy a lopott virág most nem annyira célravezető. De azért van pár ajándéktippünk.

Bújós, törzsfőnök vagy haver? Hogyan viselkednek a férfiak apaként? Egy öt gyermekes édesapa így látja a dolgot.

Ki a jó apa? Elég, ha hazatolja a pénzt vagy más elvárásokkal is szembesül? Az Apa Akadémia ötletgazdájával beszélgettünk a "kilúgozódott" és a modern apák jelenségéről, az apák fontos szerepéről, családi újratervezésről, férfimintáról, az apává válás folyamatáról, a magyar édesapák helyzetéről és arról, hogy mit tehetnek a nők.

Apák napjára emlékezünk néhány humoros, komoly és megható írással, amik kifejezik az apaság szépségeit és nehézségeit.

Új problémával szembesül a világ és a családok: a mai férfiak a virtuális térben élnek. A fiúk az új technológiák világában léteznek, sokkal inkább ott élnek, mint a valós világban – vázolta a problémát Philip G. Zimbardo pszichológus professzor a Családok Budapesti Világtalálkozója csütörtöki nyitónapján, a Budapesti Demográfiai Fórumon.

Sokszor hallhattuk, hogy jó lenne, ha nem az apukára kellene figyelni a szülőszobán, de ha mégis rosszul lesz, akkor mielőbb menjen ki, vagy egyáltalán bent se legyen, ha nem bírja a megpróbáltatásokat.

Hasznos útmutató arra az esetre, ha egy földönkívüli megállít bennünket az utcán és arra kér, magyarázzuk el neki, mi az az apa.

Hát igen. Ahogy megnézed a képet, a nyálmackó békésen és csendesen figyel téged, megbillenti szemből a jobb fülét, ami a teljes odaadás jele. És figyelmeztet engem: annyit hisztiztem az előző két írásban a munkáról, meg hogy milyen szörnyű nekem, hogy most azt hiszem kell valami pozitívat is írnom a dolgok állásáról.

“Peti vagyok, a mamám nagyon szeret. Csak néha rám szól, ezt nem szabad, azt nem szabad. Nini itt egy jó kis kanapé …”