Jelenlegi hely

A helyemen vagyok?

Manapság ritkán eshet meg, hogy valaki egy végigdolgozott élet alkonyán élete első és egyben utolsó munkahelyéről menjen nyugdíjba. Már régóta nem úgy működik a világ, hogy komolyan arra építhessünk, hogy sohasem fogunk új állást keresni.

Egy leépítés során bármelyikünk az utcára kerülhet, de az is előfordulhat, hogy belefáradunk a munkánkba, vagy új kihívásokra vágyunk. Az emberi élet egyik alapmotívuma, hogy dolgozni kell ahhoz, hogy az ember becsülettel biztosíthassa megélhetését. De dolgozni nem csupán kell, hanem lehet is. A fárasztó napi robot átkában nagy áldás, hogy a munkában benne rejlik a személyes kiteljesedés lehetősége is. E tény megélésének kedvez az a világgazdaságban egyre szélesebb körben elfogadottá váló felismerés, hogy az új kihívásokhoz alkalmazkodni képes munkavállaló a legértékesebb erőforrás, mely minden mással ellentétben képes a megújulásra, tanítható és fejleszthető, találékonyságával újra és újra igazodni tud az egyre változó elvárásokhoz.

Az oktatásban megjelenő új irányzatok tehát nem véletlenül hangoztatják a „tudásalapú társadalom” vagy a „kompetenciafejlesztés” szükségességét, ahogyan a vezető világcégek is stratégiai emberierőforrás-menedzsmentre alapozzák működésüket. A jól menő cégeknél éppen ezért egyre kevésbé az az elvárás, hogy valaki egy jól körülírható, meghatározott szaktudással rendelkezzen, és a szabályokat szigorúan betartsa, hanem olyan munkavállalókat keresnek, akiknek kiváló a kommunikációs, az együttműködési és tanulási képességük, nyitottak, innovatív gondolkodásúak és kreatívak.

Amíg lehet…

A kiélezett versenyben természetesen egyre nagyobbak a tétek, a cégek igyekeznek maximálisan kiaknázni az emberi erőforrásban rejlő lehetőségeket. Ezzel pedig sajnos az is együtt jár, hogy a munkavállalóknál egyre gyakoribb a kiégés veszélye.

Gyakori tapasztalat, hogy amikor az emberek új állást keresnek maguknak, akkor szinte csak a várható fizetésre fókuszálnak, az adottságaik kibontakoztatásával, az egyéni fejlődésükkel kevéssé törődnek, pedig nagyrészt ennek segítségével alapozhatnák meg felelősen és hosszabb távon a jövőjüket.

Egy munkahelyváltásnak nyilván többféle oka és vetülete van. Sokan kényszerpályán mozognak, mert valamiért elbocsátották őket, vagy alkalmazkodniuk kellett egy megváltozó élethelyzethez. Azonban jó, ha tudjuk: a munkánkra nem csupán megélhetési forrásként tekinthetünk, hanem olyan lehetőségként is, amely a továbbfejlődésünket segíti.

Tesztelje munkahelyét!

Az életem során én magam is többször váltottam munkahelyet. A döntéseim meghozatalában segítségemre volt, hogy vezetőként és emberierőforrás-tanácsadóként is sokféle tapasztalatra tettem szert, jól ismerem a munkáltatói és a munkavállalói oldalt is. Néhány évvel ezelőtt kidolgoztam egy tesztet, amelynek segítségével bárki objektív képet alkothat arról, hogy a jelenlegi munkakörében mennyire van a helyén, illetve rendszeres használatával mérheti azt is, hogy csökken-e vagy nő-e az elégedettsége. Megtudhatja, hogy érdemes-e váltania, illetve a lehetséges továbblépési lehetőségeket is összevetheti, megvizsgálhatja.

1. Olvassa el az alábbi állításokat, és döntse el, hogy egy 1-től 10-ig terjedő skálán jelölve mennyire ért velük egyet. (A 10-es a leginkább igaz, az 1-es a legkevésbé.)

2. Az első oszlopba a jelenlegi munkahelyére vonatkozó számokat írja be. Ha vannak olyan továbblépési lehetőségek, amelyek foglalkoztatják, akkor a rendelkezésre álló információi alapján töltse ki azokat a sorokat is!

3. Végül az oszlop alján számítsa ki a számsor átlagát.

 

 

Állítások

Jelenlegi munkahelyem

Lehetséges alternatíva 1.

Lehetséges alternatíva 2.

1.

Olyan megbecsültséget szerez, amely fontos számomra.

     

2.

Jól megfizetik.

     

3.

Biztos munkahely.

     

4.

Kihívást jelent számomra.

     

5.

Nyugodt.

     

6.

Úgy érzem, presztízzsel jár.

     

7.

Kényelmes.

     

8.

Érdekes a számomra.

     

9.

Nem jár sok lemondással.

     

10.

Feszültségmentes.

     

11.

Kellően motivál.

     

12.

Megfelelő kompetenciáim vannak hozzá.

     

13.

Elhivatottságot érzek hozzá.

     

14.

A személyes karrierem szempontjából fontos lehetőséget jelent.

     

15.

A képességeimet kihasználja.

     
 

A pontszámok átlaga

     

 

Legkevésbé értek egyet

Leginkább egyetértek

Nagyon alacsony

Elég alacsony

Közepes

Elég magas

Nagyon magas

1 - 2

3 - 4

5 - 6

7 - 8

9 -10

Mindenképpen váltani kell

Komolyan el kell gondolkozni a váltáson

Esetleg érdemes alternatívákat felvázolni

Nem nagyon érdemes váltani

Semmiképpen sem érdemes váltani

 

Értékelés

Keresse meg a kapott átlagértéket az alsó táblázatban, és nézze meg az alatta olvasható javaslatot.

Ha megfigyeljük az állításokat, akkor a többségük a személyes motivációval és fejlődéssel, illetve a stresszel kapcsolatos, míg a fizetés mértékével csupán egy foglalkozik. Ennek az az oka, hogy a testi-lelki egészségünk érdekében nagyon fontos, hogy elkerüljük a kiégést – ennek az előszobája pedig mindig a csökkenő motiváció és a növekvő stressz. Persze egy munkahely nem lehet egyszerre nyugodt, ugyanakkor kellően inspiráló, motiváló is. (A szerelmes embernek ritkán alacsony a pulzusa…) Éppen ezért a legtöbb jónak tekinthető munkahely 7–8-as átlagértéket mutat.

Ha félévente megcsináljuk ezt a tesztet, akkor a kapott számokkal hosszabb távú tendenciákat is mérhetünk. Ha folyamatosan csökken az elégedettségi indexünk, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy tudunk-e a jelenlegi helyünkön valamin változtatni, vagy új állás után kell néznünk. Ugyanakkor tartsuk szem előtt: erre is igaz, hogy a „szomszéd fűje mindig zöldebb”. Csak akkor célszerű felmondani, ha az új állás valóban biztos, nehogy két szék között a pad alá essünk. Hosszú távon egy rossz munkahelynek komoly személyiségtorzító hatása van, ám a hónapokig tartó munkanélküliségnek még inkább.

Végül ne feledjük, hogy bár a sorsát egyikünk sem képes teljes mértékben a kezében tartani, de a tervezés és felkészülés felelőssége mindig az egyes emberé.

Győri Tamás József
teológus, tanár, HR-tanácsadó

Megjelent a Family magazin 2016/1. számában.