Nő vagyok

Brunszvik Teréznek hálásak lehetünk mi mai anyák a mai napig, nem csak hálával tartozunk neki, de tisztelettel is adózhatunk személye előtt. Ő volt az a csodálatos asszony, aki felismerte, hogy egy kisgyermeket, szeretni és tanítani kell már egészen kicsi korban, nem a vasfegyelem és a munka teszi azzá az embert aki, hanem a szeretetteljes gondoskodás és a tanítás.

Jelenleg hazánkban az 1957 után született embereknek (tehát nekünk is) a nyugdíjkorhatár 65 év. Az Európai Unió más országaiban viszont már 72 év.

Szabina eredetileg siófoki volt, 13-eve él külföldön a német nyelvterületeket bejárva. Kutyapszichológusként dolgozik, és 6,5 éve él Svájcban, párjával és a két iskolás kislányukkal. - Makai Mariann riportja

A kicsit női magazinos cím ellenére az életkorokhoz kötve ajánlott arcápolást valóban komolyan kell vennünk. Tippek, hogy mit tegyél és mit ne tégy a bőröddel, hogy tíz év múlva is ugyanennyinek látszódj.

Mindenki szeretne boldog, kiegyensúlyozott, harmonikus párkapcsolatban élni, hiszen már a kislányok is a szőke herceg – fehér ló kombón nőnek fel, a fiúk pedig a királylány – fele királyságon. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak….

Harminc felé még olyan távolinak tűnik, negyvennél, majd a „beszélünk róla hamarosan” megoldandó feladatok közé kerül, ötvenfelé pedig a „hoppá” kategóriába, hogy miért is nem vettem ezt komolyabban! Igen, ez a mi negyvenes korosztályunk nagy nyugdíj-. vagy akár mondhatnám azt is: öngondoskodás-problémája.- Makai Mariann riportja.

Közel öt éve már, hogy jogosítványom van, ami azt jelenti, hogy öt éve szállítmányozok egyre növekvő létszámú gyereket az autómban. És nem olyan régen szembesültem vele, hogy már öt éve utazunk egy masszív és egyre nyomasztóbb Halász Judit - Alma - Süsü atomfelhőben.

Nehéz és borzalmasan fárasztó napokat tudok magam mögött. Gyermekeim apját, az életem Hufnágel Pistijét külföldre szólította a munka. Az, hogy el kell látnom 4 gyereket és közel 200 állatot már csak akkor lehetne nehezebb, ha a gyerekek meg is betegednek szépen sorjában, márpedig vasárnap nálunk pontosan ez történt.

Vannak napok, mikor minden simán megy, minden csupa habos-babos, és vannak olyanok, amikor minden összejön, amikor még a kákán is csomót keresünk, amikor a legjobb dolgokat is negatívnak látjuk, pedig az éremnek két oldala van.

Minden nap jön egy újabb és újabb recept arra, hogy hogyan legyünk tökéletes anyák, hogy legyünk tökéletes feleségek, hogy legyünk tökéletes nők.  Bizony, nem csak úgy, hogy, csináljuk egy hajszálnyival jobban, hanem úgy, hogy legyünk tökéletesek! Minden egyes ilyen Facebook poszt elolvasása után úgy kellene érzem, hogy egyre kisebb vagyok. 

Ez a fránya ödipális korszak szinte egyszerre jelentkezik családunkban a két középső gyermekünknél, akik bár nem ikrek, igen csekély a korkülönbség közöttük. Egyikük kislány, másikuk kisfiú, így a férjemmel mindkettőnkre jut egy-egy szerelmes csimota.

Jó pár éve már annak, hogy a belvárosi, 10. emeleti életünket vidéki létformára cseréltük. Akkor még ’csak’ 3 gyerekkel. A legnagyobb akkor volt 9 éves, a középső két és fél, a kicsi pedig éppen elmúlt egy, még járni sem tudott. Családunk legszebb meséi azonban mégis itt kezdtek el megszületni, méghozzá egy kotlóssal.