Jelenlegi hely

Találd meg az egyensúlyt!

Hogyan marad elegendő időnk, figyelmünk és energiánk életünk minden fontos területére?

Törekszünk és vágyunk rá, hogy munkánkat összhangba tudjuk hozni magánéletünkkel. Egyik oldalról ez azt jelenti, hogy pénzkereső munkánk, hivatásunk, az élethosszig tartó tanulás egy-egy epizódja, a civil szférában betöltött szerepünk, egyéb kötelezettségeink mellett a családra és benne önmagunkra is maradjon elegendő időnk, figyelmünk, energiánk.

Másrészről azt jelenti, hogy az egymás után érkező gyerekek vállalása mellett, a családban, háztartásban végzett sokoldalú és véget nem érő munka mellett ne veszítsük el a kapcsolatot a külvilággal, saját érdeklődésünkkel, szellemi tőkénket képesek legyünk annyira frissen tartani, hogy vissza tudjunk majd csatlakozni oda, ahol majd ki tudjuk bontakoztatni képességeinket a pénzért végzett munka világában is. 

Egyszerű lenne, ha ezt a két súlypontot a férfi és nő problémájára szűkítenénk le. Valóban sok családban kérdés a gyerekek számára, apa mikor jön már haza a munkából, ahogyan az is természetes, hogy anya „nem dolgozik”, otthon van velük. Ez a munkamegosztás az első gyerek megszületésével kezdődik, és csak átmeneti jellegű ott, ahol egy vagy két gyerek vállalása után ismét kétkeresőssé válik a család.

Ekkor az a kérdés, vajon elsősorban a nőre nehezedik munka után a gyerekek és a háztartás második műszakja, vagy ezt a családtagok közös feladatuknak tekintik. Ma már látunk példát arra, hogy a férfi is bátran képviseli a családi elkötelezettségét a munkahelyén, oviba megy a gyerekért, különórára viszi őket, míg a nő nemcsak anyagi okokból, hanem saját teljességének megéléséért is részt vállal a családon kívül végzett munkában.

Több gyerek vállalásával a nő akár egy évtizedre is kieshet a munka világából. Ezalatt fennáll a veszélye, hogy családi lekötöttségei miatt testi-lelki-szellemi készenléte erősen amortizálódik, ugyanakkor esélyes ennek az ellenkezője is: továbbképzi magát, és olyan gyakorlati képességekre tesz szert, amelyekkel eredményesen jelenhet majd meg a munkaerőpiacon. Hogyan érhetjük el, hogy ez utóbbi valósuljon meg?

És mi van akkor, ha a házaspár mindkét tagja annyira elfoglalt, hogy valójában „csak” dolgozók, családfenntartók, és alig jut idő a magánéletre? Pályaválasztáskor gondolunk-e arra, hogy munkánkat hogyan tudjuk majd összeegyeztetni a családi élettel?

Hogyan működik ez kötött munkaidőben, folyamatos beosztásban, kötetlen munkaidőben végzett munka mellett, Milyen előnyökkel és nehézséggel jár például a pedagógus vagy a vállalkozó munkája az időbeosztással kapcsolatban?

Ilyen kérdésekről szólt a gödöllői Szentháromság plébánia Kandalló családműhely programsorozatának legutóbbi, február 9-i alkalmán rendezett műhelymunka. A beszélgetést Balányi Klára, a Kismama magazin újságírója vezette, aki már számos cikket írt a lapban a témáról.

A helyi közösség egy-egy tagja és a program vezetője, a Süttő házaspár saját példáikon keresztül szemléltettek jellegzetes helyzeteket, bemutatták saját nehézségeiket és megoldásaikat, egyben tanúságot is tettek a család és a közösség melletti elkötelezettségükről.

A hallgatóság létszámát tekintve a közösségből sokakat érintett a téma – jellemzően családos nőket –, akik a beszélgetés után kérdéseket tehettek fel, illetve három kiscsoportos (pszichodramatikus és művészetterápiás elemekkel dolgozó) foglalkozás keretében kaptak új, saját impulzusokat.

Aktív éveink egésze a munka és a család között feszül, sokszor nehézséget jelent a két szféra összehangolása, ám jelzés értékű, hogy a résztvevők túlnyomó többségben nők voltak. Éppen ezért külön hangsúlyt kapott a két családos apa az előadók között.

Nemcsak vallják, hanem életükkel is képviselik, hogy az apa nem segít a gyereknevelésben és háztartásban, hanem a családi feladatok éppen rá eső részét végzi, amikor otthon van.

Szerzők: Balányi Klára, Süttő Márta