Jelenlegi hely

Valóban hiperaktív a gyerek?

Ha az ötéves nem tud lenyugodni, mire eljön a lefekvés ideje, azért nagyobb eséllyel okolható a túlfeszített tempó, amit a szülők diktálnak, mint az ADHD. Akkor kezdjünk el gyanakodni, ha több tipikus tünetre is felfigyelünk a kisgyermeknél.

Manapság az egyszerűen túlpörgött óvodásra is szívesen rásütik a hiperaktív, illetve a figyelemzavaros jelzőt, hiszen rengeteg tévhit kering a köztudatban. Szakértőnket, Haasné Mayer Magdolna klinikai gyermek szakpszichológust arra kértük, tisztázza az ADHD-val kapcsolatos félreértéseket, és mutassa be nekünk a rendellenesség főbb ismérveit.

Az első tünetek már hétéves kor előtt megjelennek, viszont általában az iskoláskor az, amikor nagyon markánsan problémát okoz.

– Az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) a hiperaktivitás és a figyelemzavar egyben, figyelemhiányos hiperaktivitásnak is mondjuk. Ez egy fejlődési rendellenesség és pszichiátriai kórkép. Nagy mértékű impulzív magatartás, figyelmetlenség és motoros nyugtalanság jellemzi.

Az első tünetek már hétéves kor előtt megjelennek, viszont általában az iskoláskor az, amikor nagyon markánsan problémát okoz: gondok lesznek a beilleszkedéssel, valamint tanulási nehézségek jelentkezhetnek.

Mit takar a figyelmetlenség?

– Ha egy gyermek gyakran nem figyel a részletekre, gondatlan, hibákat vét az iskolai feladatokban, nehézséget okoz a figyelem megtartása, joggal gyanakszunk figyelemzavarra – avat be a pszichológus. – Szintén intő jel lehet, ha játéktevékenység közben is csapong az óvodás, gyorsan vált. Nem figyel arra, ha beszélnek hozzá, elkalandozik a figyelme. Hiába mondja az óvónő, hogy mi a feladat, nem képes koncentrálni.

Gyakran ellenáll azokban a helyzetekben, ami monotonitást kíván. A figyelemzavaros kisgyermek sokszor neki se kezd az ilyen típusú feladatoknak, mert tudja, hogy nem lesz benne sikerélménye. A versengés a lételeme, a kudarcélmény indulatossá teszi. Jellemző az is, hogy elveszti a használati tárgyakat, elhagyja télen a sapkáját, a kesztyűjét, nem tudja figyelemmel követni, mije hol van, emellett rendkívül feledékeny is. Szintén a figyelemzavar tünete, ha a külső zajok könnyen elvonják a kicsi figyelmét.

A hiperaktivitás az ADHD másik tünetegyüttese

– Van összefüggés a figyelemzavar és a hiperaktivitás között. Ugyanakkor előfordul, hogy csak az egyik vagy a másik tünetcsoport kerül túlsúlyba. A hiperaktivitás jellemző tünetei, hogy gyakran babrál, nem képes hosszabb ideig egyhelyben ülni. Gyakran nehézségei támadnak az önálló, nyugodt játéktevékenységekben.

Rohangál, ugrál olyan helyzetekben is, amikor a kortársaitól már jogosan elvárható, hogy nyugton maradjon – sorolja Magdolna. – Nagycsoportos hiperaktív gyermeket például nem lehet leültetni a csoportos foglalkozásokhoz. Óvodás korban ez a mozgékonyság a nagymozgások területén jelentkezik, és ahogy idősödik a gyermek, ez áttevődik a kismozgásokra (remeg a lába, izgága).

Nem képes türelemre – impulzív magatartás

– Hiperaktivitásra utalhat az állandó pörgés, az állandó beszéd, a kimeríthetetlenség, fáradhatatlanság. Olyan, mintha folyamatos belső zaj lenne a fejükben. Nem bírja lecsendesíti az őt ért ingerek okozta zajokat. A hiperaktív gyermek az idegrendszeri gátlófunkciók zavara, sérülése miatt türelmetlen, nem tud várakozni. Épp ezért nem várja meg a kérdés végét sem, rögtön válaszol, belekezd a tevékenységbe.

Beszéd vagy játék közben félbeszakít másokat. Jellemzőek a dühkitörések, hiszen ahhoz, hogy a kisgyermek türtőztetni tudja magát, gátlófunkciók kellenek, ami egy ADHD-s esetében fejletlen. Nemi különbségek is megfigyelhetők: a lányoknál a figyelemzavar, míg a fiúknál inkább a hiperaktivitás a mérvadó. Kimutatták, hogy fiúk körében négyszer annyi az ADHD-s, mint a lányoknál.

A diagnózis felállítása

Az ADHD célzott kezelést igényel, amelynek segítségével mind a szülő, mind a gyermek megtanul a tünetekhez alkalmazkodni, és erőfeszítéseket tenni a javulás érdekében.

– A fent említett tünetek jelzésértékűek a pedagógus számára, hiszen a kisgyermek nem lesz képes beilleszkedni a 30 fős csoportba, nem tud alkalmazkodni az ott felállított szabályokhoz. Az ilyen eseteknél a pedagógus jelzi a szülő felé, hogy érdemes kivizsgálni, mi okozza a gondokat. Ez egy hosszabb folyamat, de megéri végigjárni, mert ha beigazolódik a gyanú, akkor el lehet indulni a fejlődés útján.

Az ADHD hátterében genetikai okok is állhatnak, megfigyelték, hogy az ADHD-s gyermekek 15-40%-nak a szülője is az. Környezeti hatásokból is lehetnek kiváltó okok, de itt is inkább magzati sérülésekről és korai krónikus megbetegedésekről beszélhetünk. A mai napig nem tudjuk, mi minden válthatja még ki a tüneteket.

Megfigyeltem, hogy a szülők először azt észlelik, hogy az ő gyermeküknél nem használnak azok a nevelési módszerek, amik mondjuk a szomszédnál igen. Úgy érzik, ők már mindent megpróbáltak, mégis kudarcot vallottak. Lelkiismeretfurdalással, bűntudattal küzdenek. A szülők általában megkönnyebbülnek, amikor szembesülnek a diagnózissal: nem ők tehetnek róla, nem ők rontották el a gyermeket, hanem idegrendszeri éretlenséggel állnak szemben.

Az ADHD célzott kezelést igényel, amelynek segítségével mind a szülő, mind a gyermek megtanul a tünetekhez alkalmazkodni, és erőfeszítéseket tenni a javulás érdekében. A gyógyszeres kezelésen, a kognitív- és viselkedésterápiás módszereken túl a torna, a nagymozgás fejlesztése nagyon sokat tud segíteni, ilyen például a TSMT, ami az idegrendszert fejleszti, az érési folyamatokat elősegíti. Minél kisebb korban derül fény az ADHD-ra, annál hatásosabb a terápia.

„Az egészséges gyermek a fáradtságtól pörög fel, a hiperaktív gyermeket azonban nem lehet lefárasztani”

Felmerül a kérdés, ha ennyire egyértelműek a tünetek, akkor miért húzzák rá olyan sok gyermekre a hiperaktív jelzőt? A válasz a rohanó világunkban és az egyes emberek eltérő temperamentumában keresendő.

– Hajlamosak vagyunk ráhúzni a dühkitöréses, verekedős kisgyermekre, hogy hiperaktív, pedig ez teljesen természetes és gyakori érzelmi reakció egy óvodáskorú gyermek számára a feszültség levezetéséhez. A másik hasonló tévedés a „túlpörgött” gyermek esete. Ha túl sok a szakkör, nagyon sok a program, akkor a számos élmény a gyermek általános izgalmi állapotát fokozza.

Ez a felfokozott állapot vezethet oda, hogy a kicsi estére sem tud lenyugodni, nem alszik jól éjszaka. Az egészséges gyermek a fáradtságtól pörög fel, a hiperaktív gyermeket azonban nem lehet lefárasztani. Nem az élmények miatt pörög fel, hanem folyamatosan pörög. A túl sok élmény nem jó egyik kisgyermeknek sem, mivel ilyenkor kint van a figyelme, háttérbe szorul a befelé figyelés.

Teremtsünk alkalmat a csendre!

– A belső beszéd hiperaktív gyermekeknél nem tud megfelelően fejlődni. A belső beszéd azt jelenti, hogy a gyermek megfogalmaz valamit magában, átgondolja a szituációt, majd összerendezi az információkat – világosít fel szakértőnk. – Azoknál a gyermekeknél, akiknél túl sok az élmény, szintén megfigyelhető, hogy ez a terület fejletlen marad.

A szülők teremtsenek alkalmat, hogy a kicsi időt töltsön önmagával: nincs program, szakkör, csendben lehet. A szülő azzal is segíthet ebben a gyermekének, ha lelassulhat, nem hajtja őt mindig valamerre, hanem építő meglátásokkal készteti gondolkodásra a kicsit. Például: „Látom, fáradt vagy.” vagy „Szomorúnak tűnsz.” Ezáltal a gyermek is elgondolkodik a saját lelkiállapotán.

Az esti mesét jó, ha könyvből olvassuk fel, hiszen nemcsak a verbális képességei fejlődnek a mese által a kisgyermeknek, hanem a logikai gondolkodását, valamint az ok-okozati összefüggések felismerését is segíti, és persze időt teremt a belső feszültség feldolgozására.

Meg kell találni az arany középutat, mi az, ami még nem sok a gyermeknek. Ez viszont már temperamentum-függő is: pörgős szülőknek valószínűleg a gyermeke is pörgős lesz, de ez még mindig nem jelenti azt, hogy a kicsi hiperaktív lenne.

A túlzásba vitt tévénézés elfedi a tüneteket

Ha a szülő nagyobb hangsúlyt fektet a közös játékra, a szabad játékra, akkor könnyebben felszínre kerülhetnek a figyelemproblémák.

– A túl sok tévétől sem lesz hiperaktív vagy agresszív a gyermekünk, de az biztos, hogy olyan intenzív vizuális és hangingert ad, amitől szintén felfokozott lelkiállapotba kerülhet a kisgyermek, feszültebb lesz. Negatívan befolyásolja a kognitív képességek fejlődését, ha a gyermek a kelleténél több időt tölt a képernyő előtt.

A kreativitása sem lesz olyan fejlett, mivel készen kapja a képeket, a hangokat: nem szorul rá, hogy használja a saját fantáziáját. Tanulási nehézségekhez vezethet, mert túl gyorsan jönnek az információk, ezáltal gyengül a memória. Hiperaktív gyermekek esetében pedig azért is veszélyes a túlzott képernyőhasználat, mert maga előtt tartja őket, ezáltal elfedi a rendellenesség fő tünetét.

Hogyan lehetne hiperaktív a gyermek, ha képes megnézni egy egész estés rajzfilmet? Nagyon csalóka! Ha a szülő nagyobb hangsúlyt fektet a közös játékra, a szabad játékra, akkor könnyebben felszínre kerülhetnek a figyelemproblémák.

Szerző: Clerget-Tasi Barbara/csalad.hu

Forrás

- Budapestimami -