Jelenlegi hely

Elszántság és akadály: amikor egy 3 gyermekes anya belevág a környezettudatos családi életbe!

Egy éve, a műanyagmentes július keretében elhatározták a debreceni szerkesztőségi kollégáink Edit és Adél, hogy sokakkal együtt ők is nekivágnak az útnak és megpróbálják elhagyni életük sok területéről azokat a tárgyakat, eszközöket, amelyek feleslegesen terhelik műanyaggal és szeméttel a környezetüket.

Először csak a július volt a cél, de aztán annyira belejöttek, hogy életük részévé vált és egy év távlatában beszámolnak, hogy miként lehet ezt bevezetni a gyerekes, akár sokgyerekes családok hétköznapjaiba is.

Első cikkünkben Edit környezettudatos családdá válását mutatjuk meg, hogy egy év alatt mi az amit sikerült beépítenie a hétköznapokba. Adél sikereit és nehézségeit itt olvashatjátok!

Tanyasi élet a nagyváros szélén, homeoffice, három lány- egy nagykamasz, egy kiskamasz, és egy hisztikorszakos ovis, na és egy semmi újra nem nyitott férj.

Kálmánczhey Edit – Debrecenimami főszerkesztő

Környezetünk tisztasága, az állatok és a növények védelme mindig is alapvető fontosságú volt számomra. Gyermekeimet is ebben a szellemben neveltem - ne bántsák az állatokat, ne tépjék, ne tapossák le a növényeket, ne szemeteljenek. Érdekes módon korábban, ennél mélyebben nem gondoltam bele, hogy sokkal többet is tehetnénk. 

5-6 éve az internet által megnyílt a világ, számos olyan kérdést és problémát előtérbe állítva, amely elgondolkoztatott. Mára a globális felmelegedés hatását szó szerint a bőrünkön érezzük, a jóslatok nem éppen kedvezőek.

Ha így haladunk, gyermekeinknek igen komoly problémákkal kell megküzdeniük 20-30 éven belül, pont akkor, amikor nekik is gyerekeik lesznek és próbálnák megélni azokat az örömöket, amiket most mi élünk meg velük/általuk. Azzal a céllal, hogy nekik, és az ő gyerekeiknek (a mi unokáinknak) is boldog jövője legyen, mára egy teljesen más szemlélettel éljük az életünket, amely sajnos még közel sem a legoptimálisabb, mert számos nehézségbe ütközünk nap mint nap.

Szemléletmód megváltoztatása

A magam megvilágosodása, és elhatározása után rögtön szembekerültem az első nehézséggel, méghozzá, hogy a családom is hasonlóan érezzen és gondolkodjon. Mivel a gyermekeimmel sokat beszélgetünk mindenféléről, így őket nem volt nehéz meggyőznöm a dolgok fontosságáról. Hasonlóan gondolkoznak más családtagjaim (ahol szintén több gyereket nevelnek), és anyukám, aki modern lévén nyitott minden új kipróbálására.

Nálunk a család férfi tagjait a legnehezebb meggyőzni. Főleg az idősebb korosztály az, aki nem akar már a megszokásain változtatni. Ők azok  – sok millió emberrel együtt a világon - akik a legnagyobb sajnálatomra nem akarnak kilépni a komfort zónájukból. Számomra ez a legnehezebb pontja a dolognak.

A tervtől a megvalósításig

A legnehezebb feladat, hogy a hétköznapokba is beépüljenek azok a lépések, amelyeket elterveztünk.
Ezért igyekszünk fokozatosan átállni.

  • Az első dolog - ami tulajdonképpen már évek óta része az életünknek - az a kulacs használata. Mindenkinek van a családban, igyekszünk magunknál tartani, előszeretettel töltjük a csapvizet bele, bárhol is járunk. Sajnos ritkán de előfordul hogy otthon marad.
  • Nem használunk szívószálat, eldobható evőeszközöket, poharat. Van üveg- fémfedeles poharuk a gyerekeknek, visszük magunkkal, ha olyan helyre megyünk, ahol tudjuk, hogy műanyag pohárba kínálnának. 
  • Évek óta rendszeresítettem  a textil bevásárló táskák használatát. Egy fonott kosár és több láda is állandó részese a kocsinknak, de a kistáskámba is mindig lapul egy apróra összehajtható textil szütyő.
  • Az elmúlt egy évben - a 15 lépés kampányt követően -  valósult meg, hogy a nejlon zacskók helyett textil tasakokat varrtam. Volt, amit nem használt párnahuzatból hoztam össze, és volt, amit professzionálisan alakítottam ki hálós anyagból – kevéske varró tudományomat bevetve.

Ami kezdetben nehézség volt, hogy minden alkalommal vissza is kerüljenek a táskába, és a kocsiba ezek a szütyők, hogy a legközelebbi vásárlásnál is velem legyenek. Volt rá példa, hogy nem volt ott, ilyenkor egyből a kosárba pakoltam, és a fizetésnél egyenként raktam ki a pultra. Nem sikerült még beépíteni a vásárlási szokásaimba, hogy a henteshez menet a húsáruhoz dobozt is vigyek magammal, viszont előre kicsomagolt húst sohasem veszek.

Amit sikeresen alkalmazok:

  • A bevásárlást korábban is, de most még inkább tudatosan igyekszem végezni. Listát írok, felesleges dolgokat nem veszek. Tartózkodok az impulzus vásárlástól.
  • Nem használunk folpackot, helyette méhviaszos kendőt vagy fedeles dobozokat, üvegeket használunk.
  • Ruhatárunk a legszükségesebbeket tartalmazza, szeretünk turizni, és szoktunk csereberélni is ismerősökkel, családtagokkal. A gyerekek is örökölnek egymástól.
  • Mivel sokat főzök, kész ételeket nem vásárolunk. Igyekszek mindent magam elkészíteni, sütni, főzni, a kertből mindent befőzni, elrakni.

Barackbefőttek a télre várva

Számomra a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a város külső peremén lakva, nincs lehetőségem csomagolás nélküli termékek vásárlására. A belvárosba vannak csak olyan boltok, ahol kimérve kaphatok tejfölt, tejet és sok más általunk használt terméket, de a nagycsaládos feladatok közé egy ilyen célzott bevásárlást még nem tudtam hétről hétre beiktatni. Még nagyobb nehézség az is, hogy a számomra - ételallergia miatt - szükséges termékek csak kicsomagolva kaphatók.

Az egyértelműen látszik, hogy a bevásárlást még inkább tervszerűen kell végezni, alaposan felkészülni, beiktatva a napi/heti tervbe.

Szelektálás

  • A papírt korábban is külön gyűjtöttük. Ezek a szelektív gyűjtőbe kerülnek.
  • Az ételmaradékok, és a zöldhulladék a háziállatok révén hasznosul.
  • Próbálkozunk a komposztálással is, ez még tanuló fázisban van.
  • Amióta szelektíven gyűjtjük a szemetet, szinte alig kell a kukát üríteni. Heti egy sárga zsákunk mindig van.

A szelektív zsák tartalma jól mutatja, hogy miből fogy sok, és milyen irányba kell a tudatosabb vásárlás irányában haladnunk. Nálunk a legnagyobb mennyiséget a tejes dobozok és a tejfölös dobozok jelentik.

A szelektív gyűjtésben számunkra az a legnehezebb, hogy ahol lakunk, onnan nem viszik el a szelektíven gyűjtött zsákokat. Egyelőre egyik családtag viszi el magához és teszi ki a háza elé, ahonnan heti rendszerességgel viszik el a szelektív hulladékot.

Ami még hátra van

A környezetünket fokozatosan próbáljuk átalakítani. Kipróbálás alatt vannak természetes, általam elkészített tisztítószerek. Apránként lecseréljük a kozmetikumokat is.

- debrecenimami -